5.Gázos helyzet

Sziasztok!Itt is van a friss!Remélem tetszeni fog,bár nem lett valami hosszú és izgi se.A helyesírási hibákért előre is elnézést.Várom a komikat,nyugodtan lehet több mint öt,nem harapok érte :)

Jó szórakozást!

Szálguldottunk az utakon.A hajam lobogott a szélben,össze-vissza álltak a barna tincseim.Tutira rasztafejem lesz mire megérkezünk.Pedig reggel direkt kivasaltam ,sőt még hajlakkal is befújtam hogy egyenes maradjon és ne álljon szanaszét,most meg 2 perc alatt tönkrement az egész.Mindegy ez van.Akkor se lenne sokkal jobb a helyzetem ha sisakot vettem volna fel-ami ugye nincs a srácnak-mert az meg vagy teljesen lelapítja vagy összekócolta volna a hajamat.

Ilyenkor úgy elszégyellem magamat.Ilyen problémáim vannak miközben a szüleim meghaltak.Tutira nem büszkék rám,sőt szerintem szégyellenek hogy most is a hajam foglalkoztat,de valamivel muszály elterelnem a figyelmemet.Ha mindig csak rájuk gondolnék egyszer tutira a diliházban kötnék ki.Nem bírom feldolgozni a történteket.

A pszichológusok szerint a gyásznak négy szakasza van.Az első a tagadás amikor nem bírjuk felfogni,nem hisszük el a történteket.Ilyenkor teljes érzelmi bénultság lesz,lassan fokozatos próbálja az agyunk felfogni a dolgokat,hogy ne érjen akkora megrázkódtatás.Ez általában pár óráig,esetleg napig tart.Hát ez nálam kb 2 perc volt.Bár hosszabb ideig tartott volna!Akkor lehet hogy nem fájna ennyire.De nem ez hülyeség.Akkor is ugyanennyire hiányoznának.A második szakasz a düh.Ilyenkor magunkra,barátainkra,családunkra,vagy egy felsőbb hatalomra leszünk mérgesek.Elgondolkodunk rajta hogy mit kellett volna másképp csinálni,vagy éppen hogyan akadályozhattuk volna meg.Ezután jön a depresszió.Ilyenkor hatalmas mennyiségű fájdalmat szomorúságot érzünk,de egy idő után elmúlik.Vagy nem .És végül van a beletörődés.Egy idő után sikerül beletörődni a dolgokba,elfogadni a történteket,de a fájdalom,a hiányérzet mindig ott marad.

 Nos szerintem én az első három szakasznál tartok.Egy kicsit még magamban még mindig nem tudom elhinni hogy ez tényleg megtörtént,és pont az én szüleimmel.Utálom az egész világot,mindenkit.Gyűlölöm magamat amiért nem tudok visszaemlékezni arra a napra.Ha hamarabb hazaérek talán segíthettem volna rajtuk.Elszomorít hogy az utolsó beszélgetésünkkor azt mondtam nekik hogy utálom őket.Érzem ahogyan a szívembe markol a fájdalom,a hiányérzet ha csak az eszembe jutnak.Nem hinném hogy egyszer sikerülni fog elfogadnom a helyzetet.Majd talán egyszer sok-sok év múlva,de szerintem akkor se.

Hirtelen azt vettem észre hogy megálltunk,nem szálguldozunk tovább.A házunk előtt parkolt le a motorjával.Rádöbbenek hogy még mindig szorítom,még mindig hozzá vagyok simulva.Ennek hála céklavörös lesz az arcom.gyorsan lepattantam a motorról.Ezek után eddigi életem legcikisebb dolga történt.Beleléptem egy pocsolyába és seggre estem.Ez mind oké lenne ha nem lett volna totál saras a nadrágom meg persze vizes,és nem ázott volna át a felsőm.Jah és ne felejtsük el a hajamat sem amit a motor visszapillantó tükrében láttam.Felfelé meredezik az egész,tiszta kóc.Az arcom pipacspiros.Úgy nézhetek itt ki mint egy rakás szerencsétlenség.Mint egy csöves. A bénázásomat mind végignézte a srác,aki már remeg a nevetéstől.Nem tudta visszatartani és megállíthatatlanul nevet,én csak nézek fel rá bambám.

-Legalább szereztem neked egy jó napot-mondom miközben feltápászkodom a földről.Ennél rosszabb már nem is lehetne.Sóhajtok egy nagyot.
-Ne haragudj,de látnod kellett volna az arcod.Várj van egy ötletem!Ülj vissza a földre,és vedd fel megint azt az ellenálhatatlanul szexi pózt én meg lefotózlak hogy te is láthasd úgy magad-mosolyogva mondta.Mos legszívesebben megfolytottam volna, esküszöm.Szerintem ezt viccnek szánta,de egyáltalán nem nevettem
-Tudod mekkora egy öntelt tuskó vagy?Esküszöm ha az IQ-d eggyel kevesebb lenne már folyami kavics lennél!-tajtékzottam a dühtől.Az egy dolog hogy kinevet,de aztán ne kezdjen el itt nekem poénkodni.
-Juj most a lelkembe tiportál drágám.Most mond hogy teszem túl magamat azon hogy így megbántottál?-kérdezte ironikusan.Már nagyon elegem volt belőle.Hirtelen eszembe jutott valami.Mosolyogva elindultam felé,aminek hatására kaptam egy öntelt vigyort.Szerintem azt hitte hogy felpofozom.De tévedett,mert ugyanis én megöleltem.Igen megöleltem,így ugyanis összekentem az ő ruháját is sárral.Erre már túl későn jött rá,ugyanis már ő is tiszta sár lett.Diadalittas mosollyal az arcomon hátraléptem.
Megdöbbenést láttam átsuhanni az arcán,majd elmosolyodott,de úgy szívből
-Na szépen kitoltál velem.Tiszta sár lettem,nekem még egy vacsorára is el kell mennem.-mosolygott a fejét csóválva.Ahogy néztem a mosolyát olyan kisfiús volt.Egy elveszett hatévesnek nézett ki,aki borzasztó dolgokon mehetett keresztül.Ettől a mosolyától fura érzés keletkezett bennem amit nem tudok behatárolni.Idegesít hogy nem tudom hogy mi az-Mi van?Mit nézel ennyire rajtam?Tudom hogy helyes vagyok meg minden....-na itt muszály volt már félbeszakítanom
-Tudod előbb egy kicsit emberinek néztél ki,ami tőled hatalmas nagy dolog-mondom
-Miért?Milyen vagyok amikor nem emberi?-kérdezi gúnyos mosollyal
-Akkor?Akkor egy öntelt disznónak nézel ki,már megbocsáss.-feleltem neki rideg hangon.
-Ne bókolj nekem mert pirulok.Látod milyen vörös lett az arcom ettől a bóktól?-kérdezi tőlem gunyoros hangon.
-Na jó,inkább megyek mielőtt meg találnálak folytani,vagy még annál is rosszabb.-feleltem neki.Már nagyon kezdett az idegeimre menni,ezzel az öntelt szövegével,meg azzal ahogy nevet rajtam.
-Mmmm... Mit takar az az annál is rosszabb??-kérdeztevigyorogva
-Nem azt amire gondolsz.-feleltem mogorván.
-Igen?Honnan tudod hogy mire gondolok?-kérdezte
-El tudom képzelni milyen piszkos fantáziád lehet.
-Nos lehet hogy igazad van.-felelte elgondolkodva,majd a szokásos gúnyos vigyor jelent meg a száján
-Amúgy hogy hívnak?Már csak azért hogy ha feljelentést szeretnék tenni,akkor tudjam hogy ki ellen kell-kérdeztem
-Shane Dowson.Én nem kérdezem meg a tiédet,mivel szinte minden órán be kellett mutatkoznod.-felelte
-Na én lépek.Kössz a fuvart-felelem majd hátra sem nézve elindulok.Hirtelen meghallom hogy füttyent egyet.
-Hallod-e?Neked aztán jól áll a sár a seggeden-mondja nevetve
-Pöcsfej-felelem mogorván,szinte magamba
-Nem emlékszel hogy mondtam hogy pirulok?-kérdezi,de akkor szerencsére elérem az ajtót és belépek rajta.Nagyot sóhajtva nekitámaszkodom.Meghallom felbőgni Shane motorjának a hangját,majd hallom ahogy egyre távolodik.

-Szia Lilith!Merre jártál?-kérdezi Jace az előszobába lépve.Végignéz a ruházatomon,a hajamon.-Hát te meg mit csináltál?Az iszapbirkózás az új divat,vagy mi?-kérdezi mosolyogva
-Nem éppen.Csak közelebbi kapcsolatba kerültem az anyatermészettel.-feleltem ,ez nagyjából annyit jelent:amilyen béna vagyok sikerült kifognom a 100 méteres körzetben az egyetlen pocsolyát, amiben elseggeltem sikeresen
-Ááá értem.Viszont akkor gyorsan menj és mosakodj meg,és vegyél fel valami csini ruhát.-feleli.Erre én csak bambán lesek rá
-Mi van?-kérdeztem.Most már nem értek semmit
Sóhajt egy nagyot-A rendőrkapitány meghívott egy vacsorára,az egyik leghíresebb étterembe.Mondta hogy nyugodtan hozzalak magammal.-Szólásra nyitottam a számat,de nem engedte hogy félbeszakítsam-Nem,nincs semmi kifogás,el fogsz jönni te is!Amúgy is ott lesz a rendőrkapitány fia is.-mondta mosolyogva
-Hogy én milyen mázlista vagyok,de most komolyan.Elmehetek egy puccos étterembe,ahol bájologhatok egy tök idegen pasival meg a fiával.-mondtam morcosan-Ráadásul hulla fáradt vagyok!
-Miben fáradtál el ennyire?-kérdezi
-Dolgoztam-erre ledöbben-Figyelj,úgy gondoltam hogy keresek valami munkát magamnak,hogy meg tudjam venni a ruháimat meg az ilyeneket,ne pedig neked kelljen.Tudom,tudom hogy nem jelentek terhet meg minden,de ettől jobban érezném magam.És legalább amíg dolgozok addig se gondolkodok....-ránézek kiskutyaszemekkel.
-Jól van,nem szólok bele.De pontosan hol is dolgozol?-kérdezi
-Úgy két kilométerre van innen egy étterem a La Isla.ott vagyok pincérnő-felelem mosolyogva
-Jó,de most menjél gyorsan fürödj le,aztán öltözködj!-mondja tettetett szigorral

Mosolyogva elindulok a szobámba.Szerencsére van külön fürdőszobám,nem mintha nem osztozkodnék másokkal szívesen,de így akkor is jobb hogy csak az enyém.Gyorsan engedek magamnak vizet a kádban.Levetem a sáros ruháimat,bedobom a szennyestartóba,majd elmerülök a forró vízbe.Ilyenkor mindig megnyugodok.Elhiszem hogy semmi rossz nem történhet,hogy nincs szegénység,hogy nem éheznek az emberek.De ez a varázs mindig megtörik amikor kiszállok a vízből.Megmosom a hajamta,megszárítom majd kivasalom.A szememet kihúzom feketével,és a szemhéjamat feketével és szürkével megcsinálom ,hogy olyan füstös hatást keltsen.Az egész szekrényemet feltúrom hogy találjak,egy normális ruhát amit felvehetek.Nagy nehezen sikerül találnom egy egyszerű fekete koktélruhát,aminek a derekán van szintén egy fektet öv,aminek a csatján szegecsek vannak.Aztán elkezdtem valami ékszer után kutakodni.És akkor megtaláltam.Édesanyám nyaklánca.Egy gyönyörű fehérarany láncon egy ezüst angyalszárny medállal.Medálba apró fehér kristályok vannak.Egyszerűen gyönyörű.De én nem hoztam magammal semmit sem a régi házamból,egyetlenegy ruhát,vagy poharat vagy bármit sem.Csak egy fotót rólam és a szüleimről,meg a gitáromat.Ennyi.Nem igazán értem hogy hogy került ide.Jace hozta volna el?Nem számít,örülök hogy itt van.Feltettem a nyakláncot,aztán még kerestem pár fekete kakötőt amit a bal kezemre tettem.Kész vagyok.

Elindultam lefelé a nappaliba ahol Jacet találtam egy fekete öltönyben és fehér ingben,plussz egy zöld nyakendőbe.
-Még sose láttalak így öltözve.-mondtam neki mosolyogva.Jace álltalában laza pólót és farmernadrágot szokott hordani,úgyhogy öltönyben még elég szokatlan látvány a számomra
-Hát én se téged.Gyönyörű vagy.-feleli mosolyogva,majd meglátja a nyakláncot-Mégis elhoztad magaddal?-kérdezte.Ezek szerint nem ő hozta el.De akkor ki?Ezt már nagyon nem értem
-Nem.Azt hittem hogy te-felelem.
-Hát én sem.Lehet hogy a többi cuccodba keverdett és így hoztuk el-na igen ,csak az a bökkenő hogy nem hoztam magammal semmit,csak amiket előbb említettem.Mindegy biztos nem fontos ez az egész
-Lehet.-feleltem
-Indulhatunk?Mert én kész vagyok
-Persze-majd gyorsan magamra kapok egy fekete Converse magasszárú tornacipőt és kész is vagyok.Beszállunk a kocsiba.Jacenek egy gyönyörű fekete Mustángja van.Sosem szerettem a kocsikat,de ebbe első láttásra beleszerettem.Sötétített üvegek,kényelmes bőr ülések,légkondi,hifi,minden ami kell.És fantasztikus ahogyan megy.Észre se vettem és már meg is érkeztünk.Kiszálltam a kocsiból.Hát az étterem kívülről tényleg nem semmi.Gyönyörű bordó falai vannak,a bejárat ki van világítva sárga lámpákkal.Amikor beléptünk elállt a lélegzetem.Nem lehet megfogalmazni hogy milyen fantasztikusan nézett ki az étterem belülről.Itt is bordó valak vannak,szép hangulatos faasztalok bordó terítővel és mindegyiknek a tetején egy szál rózsa és egy gyertya,a sarokban vannak többszemélyes asztalok,ott nem székek vannak hanem bordó kanapék.Elindultunk az egyik ilyen asztal felé.

Velem szemben egy negyven év körüli férfi ült,kedves ráncos arca volt,mosolygott felénk.Nem lehet valami szigorú ember,legalábbis ahogy így elős ránézésre megtudtam állapítani.Hasonlóképpen volt felöltözve mint Jace.Nekem háttal egy kb velem egyidős fekete hajú fiú ülhetett.Végre odaértünk.
-Üdvözlöm uram.Ő itt a legjobb barátom Lilith Crawfield,nálam lakik.-mondta Jace.Örültem hogy nem azt mondta hogy a lánya,hanem hogy a barátja.Így legalább nem kell magyarázkodnom.Kicsit furának találtam ahogy Jace beszélt a hapsival.Jó mondjuk a főnöke meg minden,de ez nekem akkor is túl hivatalos.
-Jónapot-feleltem szükszavúan
-Szia!Én Larten vagyok.-felelte mosolyogva-És ő itt a fiam...-de mielőtt befejezte volna a mondatott megláttam a gúnyos mosolyt a srác arcán.Szóval ő lenne a fia?Tudtam hogy végem van.Ez egy borzasztó este lesz.


Ilyennek képzelem el a ruhát és a nyakláncot: