4.Első nap

 Jaj gyerekek látjátok milyen jó szívem van???Itt az új fejezet,ráadásul még hosszú is,pedig ti meg se érdemlitek ugyanis csak 3 komit kaptam.Ezért most már tényleg nem kaptok új fejezetet ha nem kapok komit.És ehhez a fejezethez nem öt hanem HÉT komit kérek,mivel még kettővel lógtok az előzőből fennmaradóan.Előre is elnézést a hibákért.Jó szórakozást,és várom a komikat!

Puxx

 Napsugarak lágyan cirógatták az arcomat.Éreztem ahogy besüt a szobámba és felmelegíti azt.Mindig is imádtam a napfényt,megnyugtat.Oldalra fordultam és rápillantottam az órámra,és amit ott láttam megijesztett.

Hát persze hogy nem állítottam be este az ébresztőórámat...Nem is én lennék.Ennek hála húsz percem maradt arra hogy felöltözzek és beérjek a suliba GYALOG!Hát igen még nem tudtam megszerezni a jogsit,pedig anélkül nem élhet az ember egy ilyen nagyvárosban mint Los Angeles.Igazából anyuék nem akarták hogy legyen jogsim,mert féltettek hogy valami bajom lesz... vagy inkább a kocsinak.Amilyen szerencsétlen vagyok tuti hogy egyfolytában baleseteim lennének.

Eredetileg úgy volt hogy Jace visz el suliba,de korábban kellett mennie dolgozni.Szegény mostanába egy csomót túlórázik,mert hiába van sok pénze én plusz kiadásokat jelentek a számára.Ezért szinte egyfolytában hatalmas bűntudatom van,mert végülis elcsesztem az életét.20 évesen a nyakába pottyant egy "gyerek".Persze ő egyfolytában hangoztatja hogy nem jelentek terhet, sőt.Eldöntöttem hogy délután körülnézek néhány kávézóban hátha keresnek valahol pincérnőt.Nem akarom hogy a ruháimat és egyéb dolgaimat is Jacnek keljen fizetnie.Ehhez pedig kell a pénz.Bár a szüleimtől örököltem valamennyit,azt csak a tizennyolcadik szülinapomra kapom meg.

Gyorsan felpattantam az ágyból és a tükörhöz vánszorogtam.Mondhatom egyszerűen fantasztikus látványt nyújtott.Szemem alatt hatalmas karikák,kisírt szem,kócos haj.Ennél jobb már nem is lehetne.Mindegy, nem érdekel hogy hogy nézek ki.Legfeljebb az új osztálytársaim csövesnek néznek.De még ez is jobb mintha sajnálnának.Annál bármi jobb.Gyorsan magamra kaptam egy csőfarmert,fekete toppot és egy csomó karkötőt.Kihúztam a szememet,megfésülködtem és kivasaltam az immár barna hajamat.Felkaptam egy táskát,és lerobogtam az emeletről.Felvettem a Martens acélbetétes bakancsomat és el is indultam otthonról,persze reggeli nélkül.

Mostanában egyre kevésbé kívánom az ételt.Egyszerűen nincs étvágyam.Csak azért eszek hogy Jace ne aggódjon.Szerinte önsanyargatás amit csinálok.Mintha direkt csinálnám... Régebben nagyon jókat tudtam zabálni a barátaimmal,haverokkal.De azok az idők elmúltak.Sokszor visszaemlékszem a régi életemre,újraélem a dolgokat.Pedig nem lenne szabad a múltban élnem , a jelenre,a jövőmre kéne koncentrálnom,de nem megy.Félek attól ami még rám vár.Félek az élettől.Nos ezek az érzelmek szerintem bőven kielégítik az elégia fogalmát.

Tíz percem volt hogy beérjek a Pacific Hills nevű iskolába.Jace megengedte hogy én válasszak magamnak iskolát.Vagy 30 különféle iskola van,de ez tűnt a legnormálisabbnak,és a lényeg :nem kell egyenruhát hordani.Na mikor ezt meghallottam egyből döntöttem,ugyanis itt a legtöbb suliban egyenruhát kell viselni.

 Elindultam "otthonról".Már egyre jobban kezdtem megszeretni ezt a környéket.Eléggé csendes,de nem olyan ahol a gyerekek az utcán játszadoznak.Mondjuk ehhez nagyban az is hozzásegít hogy itt nem laknak gyerekek.Az utcában élők többsége hatvan év felett van.

Beszívtam a kora őszi levegőt,ami megtöltötte a tüdőmet.Ilyenkor,ősszel mindig meghal belőlem egy kis darabka,a növényekkel együtt.Sosem szerettem az őszt,se a telet.Olyankor minden olyan kopár,nem díszítik a tájat növények,pihen a természet.Nem csivitelnek a madarak,nem zümmögnek a fülembe a dongók és nem érzem a virágok édes illatát.Csak az elmúlás szagát.

De szerencsére ez az idő még nem jött el.Még lehet látni egy-két madarat ,de a költözők már rég elrepültek melegebb éghajlatra.Még érzem a virágok illatát,de már nem olyan édesek.Még hallom a dongók zümmögését,de már nem olyan gyakran.

Ezen elmélkedés közben elértem az iskolát.Észre se vettem hogy megyek,sőt azt sem tudtam hogy hogyan jutottam el ide.Túlságosan a gondolataimban süppedtem.

Kinézetre az iskola nem volt valami nagy durranás.Egy egyszerű két emeletes fehér épület volt.Semmi dísz,semmi cicoma.De az udvara annál elbűvölőbb volt.Az egészet fű borította,és hatalmas fák álltak a padok mellett.Itt még a virágoknak édes illata volt,sőt még néhány énekesmadár is dalolgatott itt.Pillangók szálldostak az udvaron.Annyira gyönyörű,oda nem illő volt.Egy iskolaudvart sosem láttam még ilyennek.Általában mindegyiket beton borítja,ronda vas kukák,tele szeméttel.De ez gyönyörű volt.Valahogy nem illett oda az iskola mellé.Az épület túlságosan robosztus volt,kicsi ablakokkal felszerelve.Innen láttam hogy nem jut be valami sok fény a termekbe.

Lassan összeszedtem magam és beléptem a suliba.Hát belülről se volt valami szépség.Egyszerű volt.Fehér falak,fehér termek,szűk folyosók és minden tele diákokkal..Lassan elindultam a tanári keresésére.Nem úgy történtek a dolgok ahogy azok a könyvekben szokás.Nem jött oda hozzám egy lány se hogy ő majd elvezet a tanáriba,nem derült ki hogy egy osztályba járunk,és nem kötöttünk örök barátságot már az első percben.A tanáriba se csináltak nagy felhajtást csak odaadták a könyveket,és egy térképet és már el is küldtek az első órámra.Matek volt.Fúj de utálom a matekot.Mindig is utáltam,sose ment igazából.Persze hogy a matektanár lesz az osztályfőnököm?Csak én lehetek ilyen szerencsés...

Megálltam a terem ajtaja előtt.Nem mertem bemenni.Akármennyire is próbáltam meggyőzni magamat hogy hülyeség,egy kicsit reménykedtem benne hogy itt barátokra lelek.Barátokra akik megértenek,akiknek elmesélhetem a történteket.Akik velem együtt sírnak,együtt nevetnek.De nem!Nincs szükségem senkire,jól megvagyok egyedül.Nem kellenek barátok már erre az egy évre.Amúgy is ezzel csak fölösleges fájdalmakat okoznék magamnak.Semmi se tart örökké,még a barátság sem.Olyan mint a nyár.Amíg van szeretjük,és csak neki élünk.De amikor jön az ősz a szívünkbe mar a fájdalom,a hiányérzet.Tudjuk hogy lesz majd egy következő nyár,de az nem lesz ugyanilyen,és várni kell rá.Amíg ezeken elmélkedtem megszólított valaki.

-Bemennél már végre?-szólított meg egy indulatos hang.Megdöbbenve fordultam hátra hogy ki a jó franc zavart meg.Amikor megláttam tátva maradt a szám.Egy srác volt.Gyönyörű fekete haja volt ami össze vissza állt,hozzá gyönyörű kék szemek.Markáns áll,telt ajkak.Izmos felsőtest,de nem az az undorítóan izmos,hanem olyan szálkás féle .Majd újból a szemébe néztem.A telet juttatta eszembe.Hideg volt,és fagyos,tele fájdalommal és haraggal.Megdöbbentett amit a szemébe láttam haragudott. Az életre.Valakit elveszthetett aki számára fontos volt.Sajnáltam,hisz tudtam mit érezhet nap mint nap.Kicsit olyan volt mint ha tükörbe néznék és a saját szememet látnám.Ugyanaz a fájdalom és harag látszódott az én szemembe is.Ahogy láttam az öltözködési stílusunk is hasonló.Farmer,fekete póló és acélbetétes bakancsot viselt.Azt vettem észre hogy már majdnem egy perce bámulom.És akkor eszembe jutott,hogy kérdezett valamit.

-Persze-kopogtam,majd beléptem a terembe.Jól sejtettem tényleg nem sok természetes fény van a teremben,Itt is egyszerű fehér falak voltak,semmi cicoma,semmi dísz.Kicsit nekem hiányoztak a falakról a díszek,fotók az osztályról.Így olyan személytelen volt,mint ha ez nem is egy osztály osztályterme lenne,hanem valamilyen katonai kiképzőközpont kongresszusterme.Az viszont tetszett hogy egy személyes padok voltak.Így legalább nem kell senki unalmas fecsegését hallgatnom az órákon.Azt vettem észre hogy egy tucatnyi fürkésző szempár szegeződik rám.Nem igazán foglalkoztam velük inkább odamentem a tanárhoz bemutatkozni.
-Ááá szóval maga az új diák.Hogy is hívják?-kérdezte a tanár,mielőtt még bemutatkozhattam volna,és megspórolhatta volna ezt a kérdést.Tipikusan úgy nézett ki mint egy matektanár . Rövid ősz haj,szarkalábas szem,ósdi szemüveg.Zöld csipkés blúz és egy ocsmány szoknya.Úgy ötven év körül lehetett legalábbis így ránézésre.El tudtam képzelni ahogy a lakásában vagy húsz macska társaságában nézi a legújabb szappanoperákat.Kirázott a hideg ettől a nőtől,és attól a borzasztó károgó hangjától.Min valami varjú esküszöm.
-Lilith Crawfield.-minél hamarabb túl akartam esni ezen a bemutatkozós részen.Régebben szerettem a figyelem középpontjába lenni.Szerettem ha az emberek figyelnek rám,még színészkedtem is.Felfordul a gyomrom a régi önmagamtól.De már minden megváltozott.Jobb szeretem ha nem is vesznek az emberek tudomást rólam.
-Gyerekek ő az új osztálytársatok Lilith Crawfield.-károgta a tanárnő.Még csak most vettem észre hogy milyen apró,pedig eléggé szembetűnő,csak eddig a ruházata és az arca tanulmányozásával voltam elfoglalva.Maximum 160 centi ha volt.-Foglalj helyet valahol.Ja és jut eszembe legközelebb NE késs.

Hát igen késtem,de csak egy percet.Egyet!Nem válaszoltam,inkább körülnéztem a terembe üres hely után kutakodva.Leültem az ablak melletti leghátsó padba.Kipakoltam a cuccaimat matekra.Miután végeztem a fontos teendőimmel észrevettem hogy a srác aki utánam jött be a terembe éppen a matektanárral "beszélget".Hát igen azt nem igen lehet beszélgetésnek nevezni,mivel a tanárnő jó alaposan lecseszte és szegény srác meg se mukkant,pedig lehetett rajta látni hogy legszívesebben a nő összes felmenőjéről mondana valami szitkot..Amíg megvitatják a problémájukat a tanárnő adott feladatokat.Mondhatom fantasztikus.Szerencsére felkészültem az órákra,úgyhogy elővettem az iPodomat és elindítottam az első számot,persze közben úgy tettem mint ha lázasan dolgoznék.Valaki megérintette a vállamat.Azt hittem ott helyben összeszarom magamat.Szerencsére időben sikerült visszatartanom azt ijedt sikolyomat.Dühösen felnéztem hogy ki merte megzavarni magányomat.És akkor megláttam őt
-Bocs de ez az én helyem-mondta rideg hangon a srác.Csak most figyeltem fel rá ahogy az osztálytársaim félve pillantanak rá.Mintha félnének tőle.Ők vajon nem látják azt a mérhetetlen fájdalmat a szemében csak a haragot?Lehetséges,más különben ők sem félnének tőle csak sajnálnák..Amikor a szemébe néztem teljesen lebénultam.Egyszerűen túl sok fájdalmat láttam benne,szinte beszippantottak.Úgy éreztem mintha elkezdtem volna zuhanni,de sose érnék le a szakadék  aljára.Egy kicsit megszédültem,ennek hála elkaptam a szememet,ezután véletlenül sem néztem a szemébe.
-Volt.-mondtam ugyanolyan rideg hangon ahogy az előbb ő is beszélt velem.Kicsit gyerekes volt hogy egy padon veszekszünk,de én már nem ülök el innen az tuti.Keressen magának más helyet.Láthatta a szemembe az elhatározottságot,ezért inkább keresett egy másik padot hátul.Volt egy olyan érzésem hogy csak a csatát nyertem meg,a háborút még nem.Éreztem ahogy egész órán fürkészően pillantgat rám.Biztos nem volt még senki aki szembeszállt volna az akaratával.Biztos ő itt a helyi macsó vagy valami ilyesmi.

A többi óra unalmasan telt,a szünetek úgyszintén.Senki nem jött oda hozzám hogy bemutatkozzanak,de nem is bántam,így megspóroltak maguknak egy csalódást,mert tuti hogy bunkó lettem volna velük.Elérkezett az ebédszünet.Hát ettől eléggé paráztam,hisz mindenkinek megvan a saját klikkje.Külön a menő focisták és pom-pom lányok ,külön a stréberek,az átlagosak,a színjátszókör tagjai,a kórus tagjai,külön azok akik valami hangszeren játszanak és végül az egyik hátsó sarokban így ránézésre szerintem a "rosszfiúk".Legalábbis a ruházatukból ítélve.Én igazából egyik csapatba sem tartoztam,így egy pár másodpercig álldogáltam egy helyben a tálcámmal,de aztán észrevettem egy üres asztalt és leültem oda.Az ebédszünetet nem arra használtam hogy egyek,hisz úgyse bírtam volna.Inkább megnéztem hogy melyik csoportba kik tartoznak.Sehol se láttam egy ismerős arcot se,csak egy helyen a sarokban lévő asztalnál.A nagy rakás fiú közül egy tűnt ki.A srác matekóráról,akinek elfoglaltam a padját.Megérezhette hogy őt nézem,mert felém kapta a fejét és egy fürkésző pillantást vetett rám.Éreztem hogy elvörösödök,bár nem igazán tudom miért.Elkaptam a tekintetemet és megpróbáltam enni pár falatot,mondanom se kell hogy nem túl sok sikerrel.

Inkább visszavittem a tálcámat,és elindultam hazafelé.Félúton eszembe jutott hogy én munkát akartam keresni.Úgy hogy elindultam az ellenkező irányba.A legelső bárba bementem.Bár igazából étterem lett volna,de még egy csepnyi jóindulattal sem lehetett volna annak nevezni. Ha jól emlékszem az "étterem" neve La Isla.Eléggé lepusztult volt,fa padokkal és asztalokkal.Odamentem a csaposhoz.Így ránézésre egy 40 év körüli részeges csöves jutott az eszembe.

-Jó napot.Véletlenül nem keresnek pincérnőt?-kérdeztem a csapostól
-Dehogynem.Csak nem érdeklődik az állás után?-kérdezte,mire aprót bólintottam-Joe Retbri vagyok a tulaj-na hát ezen kicsit megdöbbentem.Sose néztem volna ki belőle hogy ő a tulaj.Talán nem csak a külső alapján kéne ítélkeznem az emberek felett
-Lilith Crawfield-kezet fogtam vele
-Na szóval akkor beszéljünk a melóról.Minden hétköznap délután négytől este nyolcig kéne dolgozni.Felvenni a rendeléseket,kivinni a kaját, a számlát,majd végül letakarítani az asztalt.Menni fog? Ja és az órabéred 65 dollár,amit hónap végén kapsz meg.Minden megfelel?
-Aha.Akkor mikor kezdhetek?-kérdeztem.legszívesebben már most elkezdtem volna.Nem tűnt olyan nehéz melónak,szerintem meg tudom csinálni.És ez az óránkénti 65 dollár is elég jónak tűnt.
-Akár már most-mosolygott rám Joe.-Gyere adok egyenruhát.

Két óra múlva az "étterem" egyenruhájába ami egyébként egy fehér top és egy fekete sort volt La Isla felirattal,hulla fáradtan támasztottam a pultot.Azt hittem ott halok meg helyben.Sose gondoltam volna hogy ilyen nehéz ez a munka,főleg hogy csak egyedül voltam.Joe azt mondta hogy általában ketten szoktak lenni a pincérek,csak az akivel én vagyok az "néha" szokott késni egy "kicsit".Hát most már éppen 2 órát késett.Még ugyan ennyi volt hátra a munkaidőmből.Nagyot sóhajtva indultam el felvenni az újabb rendeléseket.Miután lejegyzeteltem hogy mit kér a vendég megfordultam és elindultam volna.Hát igen csak volna ha nem ütközök neki egy srácnak aki ugyanolyan egyenruhát viselt mint én, persze férfi változatban.

-Ó,bocsi,nem figyeltem.-mondtam,majd a szemébe néztem és megdermedtem attól amit láttam . Fájdalom. Már akkor tudtam hogy ez az a fiú akit a suliban is láttam
-Legközelebb figyelj az orrod elé-mondta gunyoros hangon.Ettől persze egyből felment bennem a pumpa.
-Figyelnék csak már totál ki vagyok ugyanis két órát gürcöltem helyetted is amíg te nem tudom hol szórakozgattál-mondta ingerült hangon.Megdöbbent a szavaimon,majd végignézett a ruhámon.Szerintem sikerült végre felfognia hogy én is itt dolgozok
-Te mi a szart keresel itt?-kérdezte,nem tudtam beazonosítani hogy meglepett vagy inkább mérges.
-Szerinted?Beugrottam meglátogatni téged.-horkantottam nem túl nőiesen.-Itt dolgozom.Szerinted loptam az egyenruhát és csak divatból hordom?-kérdeztem
-Ki tudja...Vagy csak a közelembe akarsz lenni-felelte mosolyogva.Nem az a fajta vidám mosoly volt,hanem az a gúnyos mosoly amitől csak még idegesebb lettem.Azt az egoista mindenit.Azt sem tudtam hogy itt dolgozik,különben tuti hogy nem jövök ide.Inkább elindultam leadni a rendelést mielőtt még olyat tettem vagy mondtam volna amit később megbánok.De nem jutottam messze ugyanis megragadta a karomat

-Jól van na.Nem úgy értettem.Sajnálom.Többet nem kések-mondta kiengesztelően.Nem értettem ezt a hirtelen változást,de valami nem tetszett
-Oké-csak ennyit mondtam,aztán elindultam.Végre sikerült leadni a rendelést

Mikor végre lejárt a munkaidőm már tényleg alig álltam a lábamon.Remegett mindenem a kimerüléstől.Minta most futottam volna le a Maratont.És még haza is kellett gyalogolnom,aztán vacsit készíteni,plussz még leckét csinálni és tanulni.Ugyanis hiába ma volt az első nap egy csomó tanulnivalót kaptunk.Lehet hogy még is rosszul választottam iskolát.Még hosszú nap elé nézek.Sóhajtottam egy hatalmasat magamban.Leültem az egyik székre és vártam hogy végre Joe ellenőrizze a kasszát,és végre bezárjon,ugyanis csak akkor mehettünk haza.Ásítottam egy óriásit.

-Nehéz nap volt mi?-kérdezte egy hang,közvetlenül a mellettem lévő székről.Azt hittem szívrohamot kapok.Csak a srác volt.Most döbbentem rá hogy nem is tudom a nevét.Nem mintha érdekelne...Csak kíváncsiságból.Tényleg.
-Ja-feleltem szűkszavúan.Nem volt valami nagy kedvem társalogni.
-Gyalog vagy?-kérdezte mire bólintottam-Hazavigyelek?-na most megfogott.Valami nem tetszik itt nekem.Haza akar vinni.Végülis miért ne?Inkább mint hogy a sötétben gyalogoljak majdnem 2 km-t.
-Jó lenne-feleltem
-Na akkor gyere,Joe nem bánja ha hamarabb elmegyünk.-Erre csak bólintottam egyet,majd elmentünk átöltözni.Ugyanaz a ruha volt rajta mint amiben suliban volt.A parkolóban várakoztam rá.
-Itt is vagyok- majd odasétált egy gyönyörű fekete motorhoz.Én csak tátott szájjal néztem.-Na jössz vagy nem?-kérdezte
-Nem kéne bukósisak?-kérdeztem aggodalmasan
-Szívesebben sétálsz este egyedül a sötétben?-kérdezte felvont szemöldökkel.Ettől olyan fura érzésem támadt amit nem tudtam beazonosítani.Az eddigi tizenhét év alatt még egyszer sem éreztem ilyet.
-Meggyőztél-mondtam,majd felpattantam mögé és átkaroltam a derekát.Mondhatom jó kis kockahasa volt,legalábbis ahogy így tapintásból meg tudtam ítélni.
Beindította a motort és mi tovarobogtunk az éjszakába.