2.A szörnyű valóság

            Meghoztam a frisst!Sajnálom hogy ilyen soká hoztam de a suli miatt nem nagyon tudtam előbb.A következő fejezet jövőhét vége felé várható,de lehet hogy előbb,ez a komik számától is függ,mivel minnél több komit kapok annál nagyobb kedvem van írni!Szóval hajrá. :)

          Éreztem hogy lassan kezdek magamhoz térni,de minden olyan furcsa volt körülöttem.Teljesen lelassultam,és nem éreztem semmit,nem tudtam kinyitni a szemeimet pedig próbáltam.Látni akartam hogy hol vagyok,mi történt velem,mert semmire sem emlékszem csak a sötétségre.Megpróbáltam mozdítani a kezeimet,és a lábaimat,de nem tudtam.Fogalmam se volt hogy mi történik velem.Távolról mint ha hangfoszlányokat hallottam volna,de lehet hogy az egészet csak képzeltem,mindenesetre valamiért ettől megnyugodtam.Újból megpróbáltam kinyitni a szemem és most sikerült is,de egyből be kellett csuknom,mert a fény szinte megvakított.Kicsit olyan volt mintha belenéztem volna a napba.Ezek után már óvatosabb voltam és csak szépen,lassan nyitottam ki a szemem.
             Mikor körülnéztem,észrevettem hogy egy fehér szobában vagyok.Fehérek voltak a falak és voltak ott valami fura szekrények is,és valamilyen fura szag volt.Észrevettem hogy a kezemből csövek lógnak ki,valamilyen géphez vannak csatlakoztatva ami egyenletesen pittyeg.Hát persze,biztos kórházban vagyok!De miért?Nem emlékszek semmire,csak arra hogy a barátaimmal találkoztam,aztán hazamentem,de ezután már minden kiesett.
              Ezelőtt még nem is voltam kórházban,sőt szinte még beteg se voltam.Nem mintha panaszkodni akarnék,csak most látok élőben ilyen műszereket,ezért alaposan megfigyeltem őket.Miközben a szoba berendezéseit csodáltam,egy kedves megnyugtató hang szólalt meg mellettem.
               -Hogy érzed magad?-Azt hittem ott ájulok el egyből úgy megijedtem.Eddig nem is figyeltem fel rá de egy egyenruhás férfi ült a jobb oldalamon egy székben.Szép szőke haja volt,és gyönyörű mogyoróbarna szeme.Amikor a szemébe néztem úgy éreztem mint ha ismerném.Nagyon ismerős volt,de nem tudtam beazonosítani hogy honnan.Nem lehetett több 22 évesnél,szóval lehet hogy még az iskolában láttam régen,bár nem hinném.Olyan volt mintha közel érezném magamhoz.,ezer éve ismerném.Nem tudom miért de megbíztam benne,és megnyugtatott a jelenléte
                 De áljunk csak meg egy percre!Egyenruha?Most néztem csak meg jobban és ekkor döbbentem rá hogy egy rendőrrel van dolgom.De hát mit keres itt?Én nem csináltam semmit,vagy igen?Basszus mit csináltam?Lehet hogy tiszta részeg voltam és ezért nem emlékszem arra hogy mi történt.És hol vannak a szüleim?Hiszen kórházban vagyok.Itt kellene lenniük az ágyam mellett és szorongatniuk a kezem.De nincsennek itt.De egyáltalán miért vagyok én itt?Már vagy 2 perce ezen elmélkedtem mikor észrevettem hogy engem figyel a zsaru,és akkor beugrott hogy kérdezett tőlem valamit.
                   -Jól.-háromszor is meg kellett köszörülni a torkomat mire sikerült kinyögnöm ezt az egy szót.A rendőr is észrevette hogy ki van száradva a torkom ezért hozott egy pohár vizet amit én szívesen elfogadtam.Mikor megittam visszaadtam a poharat és hálásan néztem a rendőrre.
                    -Mi történt velem?Ugye nem kerültem bajba?-kérdeztem egy kicsit ilyedten,mert biztos voltam benne hogy történt valami szörnyű csak azt nem tudtam hogy mi.
                     A zsaru sóhajtott egy nagyot.Na ez már rosszul kezdődik.Tuti hogy börtönbe megyek.De miért?Hisz nem is emlékszem rá hogy elkövettem volna valamit és még olyan fiatal vagyok!
                     -Lilith a szüleid...-nem hagytam hogy befejezze a mondatot egyből közbevágtam.
                     -Honnan tudja a nevem?-hát igen miután kimondtam rájöttem hogy tulajdonképpen mekkora ostobaságot mondtam.Hiszen ő rendőr simán ki tudja deríteni?Vagy a kórlapomból is megtudhatta
                      -Már meg se ismersz Lili?-egy kicsit megdöbbentem mert azt a becenevemet használta amit ki nem állhatok.Csak egy ember hívhatott így ,csak  a legjobb barátom Jace,de ő már 6 éve elköltözött a szomszédunkból.A zsaru is biztos észrevette hogy nem tudom  mert az arckifejezése megbántotságott sugárzott.
                     -Jace Dylen áll rendelkezésére hölgyem-mondta mosolyogva.Az állam tuti hogy vagy 2 métert zuhant.Hiszen ez ő!Ez Jace.De mit keres itt?Rendőr lett?Pedig soha nem mondta hogy az akarna e lenni.Persze 14 évesen az ember még ezt nem igazán tudja hogy mi akar lenni.
                      Jacet még akkor ismertem meg mikor én 5 öves voltem,ő meg 8.A mai napig emlékszem arra a napra.Kimentem a házunk elé labdázni.Egyszer csak feltünt pár srác akik elvették a labdámat és azzal kezdtek szórakozni hogy a fejem felett dobálják.Nem tudtam elkapni ,ezért persze rögtön elkezdtem bömbölni.Ekkor jelent meg Jace aki eddig a szomszéd ház udvarálól figyelte az eseményeket.A fiúk kb vele egy korúak voltak.Visszaszerezte a labdámat és behívott a kertjükbe labdázni.Ez nagyon mély benyomást tett rám akkor,hisz még csak nem is ismert de így is segített rajtam.Most hogy jobban belegondolok,már értem hogy miért lett rendőr.Attól a perctől kezdve ő volt a legjobb barátom.Bármikor belém kötöttek ő megvédett.Amikor 11 éves voltam és ő 14 ,elköltöztek az ország másik végébe.Teljesen összetörtem,hiszen a legjobb barátomat vesztettem el akkor.Miután elköltöztek egy pár hónapig leveleztünk,de aztán egyre ritkábban és végül egyáltalán nem küldtünk egy másnak levelet.
                     -Jace te mit keresel itt?-a sokkhatás miatt még mindig tátott szájjal bámultam rá
                     -Ez a fogadtatás.Először meg sem ismersz,most meg nem is örülsz hogy itt vagyok-próbált komolyan beszélni ,de látszott rajta hogy csak viccel
                     -Mit keresek itt?-közbevágtam mert most már nagyon érdekelt hogy dutyiba kerülök e.Figyeltem az arcát,és szánalmat,szomorúságot és együttérzést láttam az arcán átsuhanni.Na most már tuti hogy irány a börtön!
                     -Agyrázkódást szenvedtél.Mikor hazamentél elájultál és beverted a fejed.A szüleid...-nem hagytam hogy folytassa a mondatot
                     -Akkor ezért nem emlékszem semmire.Nem érdekel mi van a szüleimmel tuti megint vagy dolgoznak vagy valami hülye ökotalálkozón vannak és ezért nem érnek rá meglátogatni a lányukat.
                     -Nem,tévedsz.A szüleid...-de most már ő nem tudta folytatni.Azok a szemek ahogy rám meredtek!Már akkor kezdtem sejteni hogy itt valami nagy baj van.
                     -Mi van velük?-kérdeztem vissza mert már nem bírtam tovább
                     -Ők... nos szóval...meghaltak.-először nem értettem hogy mit mondott.Aztán szépen lassan a szavak értelmet nyertek.Meghaltak.Ízlelgettem magamban a szavakat.Míg így is ridegül,elhagyatottan hangzottak.Meghaltak.Ők voltak az egyetlen élő rokonaim és most ők is itthagytak.De az nem lehet.Hiszen még tegnap beszéltem velük telefonon.Ez lehetetlen.Biztos csak valami hülye vicc.De be kellett látnom hogy nagyon is igaz amit Jace mondott.Hirtelen bevillant egy kép ahogy holtan fekszenek előttem kibelezve.Rosszul lettem,oldalra fordultam az ágyon és csak hánytam.Éreztem hogy Jace közelebb jött hozzám és simogatja a hátam,csitítgat.10 perc múlva már nyugodtan feküdtem az ágyba.
                     -Ki tette?-csak ennyit tudtam kinyögni a könnyeimmel küzködve.
                     -Még nem tudjuk de el fogjuk kapni.-láttam a szemében az elszántságot és hittem neki.Tudtam hogy el fogja kapni,nem hagyja meglógni a gyilkost.Egy kicsit aggasztott hogy a tegnapi napból még mindig nem emlékszem arra mikor hazaértem.Csak arra az egy képre emlékeztem ami bevillant az előbb.
                     -És akkor én most hova megyek?Nincsen több élő rokonom.Nekem csak ők voltak,de ők is itt hagytak.-már leplezetlenül zokogtam
                     -Csss.Nyugodj meg,nem lesz semmi baj.Gyámság alá foglak venni.Van egy kis házam innen nem messze egy kis városban,oda költözünk majd.Nem lesz semmi baj-próbált megnyugtatni,de nem sikerült neki.Csak arra tudtam gondolni hogy valaki meggyilkolta a szüleimet és én nem emlékszek rá ,pedig lehet hogy láttam a gyilkost,vagy megakadájozhattam volna Sírógörcsöt kaptam és nem akartam abbahagyni.Meg akartam halni,utáltam az egész világot.Miért velem csesznek ki ennyire?Mit tettem?A legrosszabb az egészben hogy az utolsó beszélgetésem a szüleimmel az egy heves vita volt.Emlékszem hogy veszekedtem velük,sőt még csúnyán is beszéltem velük,pedig ők csak nekem akartak jót.Erre még jobban elkezdtem sírni
                        Jace kiment és pár perccel később egy nővérrel jött vissza aki egy injekciós tűt tartott a kezében.Na ezt már nem!Nem adnak be nekem semmit sem!Kapálóztam és próbáltam elkerülni,de végül sikerült beadnia.Egyből éreztem a hatását.Egy kicsit olyan volt mintha beszívtam volna.Már nem éreztem semmit,és a külvilágot is kizártam.Mielőtt mély álomba merültem volna a nyugtatótól megfogattam hogy most sírtam utoljára.Többé nem fogok egy csepp könnyet se ejteni senki és semmi miatt.