-Anyu,apu hazajöttem!-kiáltottam a szüleimnek mikor beléptem a házunk ajtaján.Egy hatalmas két színtes sárga kertes házban lakunk.Itt élünk mióta az eszemet tudom.Ledobtam a táskámat a földre,hisz péntek lévén úgy se kell még tanulnom.Már 3. éve koptatom a padot a középiskolába,nagy örömömre.Na persze!Ki az aki 17 éves létére inkább iskolába jár és nem a barátaival tölti az időt???Senki!Mindegy már csak egy évet kell kibírnom és kezdődik a nagybetűs élet.Éppen ezen elméledtem mikor a cipőmet vettem le.Feltűn hogy nem köszöntek a szüleim.Hm,ez furcsa.
Nagy volt a csönd,túl nagy.Még nem jöttek volna haza ?De hiszen már este hat van.Ilyenkor már rég itthon szoktak lenni.Baljós előérzet fogott el ,bár nem tudom miért.Biztos csak elmentek vacsorázni vagy valami megbeszélésen vannak,próbáltam nyugtatgatni magamat,bár ez nem igazán sikerült.
- Anyu,apu!-kiáltottam-Itthon vagytok?-beljebb sétáltam a nappaliba.Nem találtam itt se senkit,bár elég furcsa hogy a tévé be volt kapcsolva.Sose hagyják úgy a tévét,még ha csak egy percre rohannak ki a konyhába , vagy valahova akkor is mindig kikapcsolják.Hát igen ,ezek az én szüleim.Mr és Mrs. Crawfield nagy energiatakarékosak hírében állnak.Apu az egyik egyetemen tanít mitólógiát,míg anya filozófiát.Hát igen lehetne még ennél jobb?Két egyetemi energiatakarékos tanár egyetlen csemetéje vagyok.Sose akartak másik gyereket azt mondták én bőven elég vagyok nekik,nem kell nekik még más is.Hát ja.Az éjszakai kicsapongásaimmal már kezdtem eléggé az idegeikre menni,és hát a tanulmányi átlagom is egyre jobban süllyedt,kb. mint a Titanic.Kivéve énekből,abból szín ötös vagyok,hála a szobámba eltöltött hosszú gitározásoknak.Saját dalokat írok,de ezt a szüleim nem tudják.Ők eléggé szűk látókörűek,őket csak a tudományok meg az ilyesmik érdeklik.Engem pont fordítva.Ki nem állhatom a sulit,meg a tanulást.Minden dologgal így vagyok ami kötelező.Például gyűlölöm a kötelező olvasmányokat.Pfújj!Elveszik az ember kedvét az olvasástól.Azért kéne olvasnunk, mert kedvünk van hozzá,és nem azért mert kötelezővé teszik!Tisztára megutáltajták velünk az olvasást.Persze a tanárok ezt teljesen másképp látják,pont fordítva.Ők azt hiszik hogy csak akkor olvasunk ha az kötelező.Na persze!Ennyi szűklátókörű majmot!
A konyha felé vettem az irányt.Ezt a helyet kedveltem a lakásban a legkevésbé ,bár ne igazán tudom hogy miért.Talán a túl sok fém miatt,mert minden fémből van és szürke,bár lehet hogy csak egyszerűen nem szeretem.Ezen elméledve jutottam el a konyháig.
És akkor megéreztem.Fémes szúrós szagú valamit,amit ismertem.De akkor se tudnám megmondani hogy mi volt az ha az életem múlna rajtam.Olyan fura volt,ismerős,mint ha éreztem volna már máskor is,de hiába gondolkodtam nem jutottam közelebb a megoldáshoz. És akkor hirtelen beugrott hogy miért volt olyan ismerős.Vér.
Elkezdett remegni mindenem ,úrrá lett rajtam a pánik.Ezernél több borzasztó kép játszódott le a szemem előtt hogy mi történhetett a szüleimmel.Láttam ahogy holtam fekszenek a földön,a fejükön nagy lyukkal,láttam ahogy éppen lógnak le egy kötélről és még ennél sokkal szörnyűbb dolgokat képzeltem el a másodperc tört része alatt.Nyugodj meg,nincs semmi baj!-parancsoltam magamra.Biztos csak apu csinál staket,jó véresen hisz amerikaiak vagyunk,vagy nem?.Apu sose szerette a staket hiszen vega éppen ezért én és anyu se ehettünk sose húst.Hát nem borzasztó?Mindig csak füveket meg salátát zabálni mint valami nyúl!Egyszer eldöntöttem hogy beszélek apával arról hogy legalább én hagy egyek húst.Hatalmas kioktatás lett a vége,beszámolt a hús káros hatásairól meg még egy csomó ilyen badarságról egy teljes órán keresztül.Úgy hogy azóta beletörődtem hogy úgy kell élnem mint valami kecske,csak füveket fogyasztva.Persze csak itthon,amikor nem látják a szüleim,vagy éppen a barátaimmal vagyok akkor mindig csak olyan ételt eszek amiben hús is van.Úgy döntöttem hogy ha megint nem válaszolnak a szüleim akkor bemegyek a konyhába.
-Anyuuu,apuuu-kiáltottam egyre kétségbeesetten.Semmi válasz nem érkezett.Hát akkor itt az igazság pillanata,be kell mennem a konyhába.Tudom ez elég hülyén hangzik,de borzasztóan rettegtem hogy mit találok ott.Mikor beléptem a konyhába egy olyan kép tárult elém amit az agyam nem fogott először fel.Próbált megvédeni a szörnyűségtől,de én nem engedtem,addig néztem amíg végre megértettem hogy mit látok.Egy hatalmas vértócsa közepén két ember,akiknek fel van vága a hasa,a belei pedig kilógnak,a szemeik ilyedten bámult felfelé,a nyakukra egy rózsaszín kis masni volt kötve.Sikítani akartam ordibálni mikor megláttam a szüleim holtestét,de nem jött ki hang a torkomon a sokk miatt.Elfogott a hányinger,öklendezni kezdtem,de semmi nem jött ki belőlem.
És akkor megláttam hogy az egyik masni alá becsúsztattak egy levelet.Lassan odamentem és kikaptam a levelet.Remegő kezekkel bontottam fel.Ez állt benne:
Drága Lilith!
Mi még nem ismerjük egymást,és reménykedj hogy ez így is fog maradni.Viszont a szüleidet ismertem.Apropó hogy tetszik az a két kis cuki rózsaszín masni a nyakukon?Hát nem imádnivaló?De most térjünk a lényegre.A szüleidnek meg kellett hallni,mert olyan dologba keveredtek amibe nem lett volna szabad,így végeznem kellett velük.Ne indulj a keresésemre,ne nyomozz a szüleid után,ne tegyél semmi csak legyél jó kislány,tanulj szorgalmasan.Ha esetleg nem így lenne ,hát...Legyen annyi elég hogy sokkal többet szenvednél mint a szüleid.Remélem megértettél
Sok sok szeretettel: D.
U.i.:Még semmi féle képpen ne hívd a rendőröket,várj még 1-2 órát.
Mire a levél végére értem már mindenem remegett.Kérdések ezre cikázott a fejembe.Ki az a D. ?És mibe keveredtek a szüleim?Miért kellett meghalniuk?Miért ne nyomozzak utánuk?És egyáltalán honnan a jó büdös francból tudja a nevem?
Oké,oké nyugi Lilith,nincs semmi baj ez csak egy idióta álom mindjárt felébredsz!-nyugtatgattam magamat hasztalanul,egyre csak kétségbeesettebb lettem.Becsuktam a szemem és elszámoltam tízig.Reménykedtem benne hogy amikor kinyitom a szemem kiderül hogy ez tényleg csak egy idióta álom semmi több.De amikor végre kinyitottam rá kellett ébredne hogy hamis álmokat dédelgetek.
A szüleim halottak,valami idióta őrült meggyilkolta őket és én itt álok a szoba közepén kezembe egy levéllel amit a szüleim gyilkosától kaptam.Lehetne még ennél jobban elrontani egy csodálatos péntek estét?Nem hinném.Az életem teljesen tönkrement.
Azt mondják a halál feldolgozásának négy szakasza van.Nos én már a másodiknál tartottam,amikor már felfogjuk a veszteséget,és csordultik leszünk fájdalommal.
Gyorsan a telefonhoz rohantam,be akartam pötyögni a rendőrség számát de leblokkoltam.Nem jutott eszembe semmi,még a saját nevem se.De szánalmas vagyok!-épp ezen gondolkoztam amikor észrevettem hogy a telefon vezetéke ki van húzva.Hirtelen elment az áram az egész áram a lakásban.Korom sötét lett,semmit se láttam.Éles csipogás hasított a levegőbe.Nagyot ugrottam ilyedtembe.A mobilom csöngött.Gyorsan a táskámhoz rohantam,hogy kivegyem.Nagy nehezen megtaláltam.Shelby volt az a legjobb barátnőm.Éppen fel akartam venni a telefont amikor egy ütést éreztem a tarkómon,aztán csak azt láttam hogy egyre jobban közeledik az arcomhoz a padló,de mielőtt becsapódtam volna halottam hogy valami széttörik.Hát persze,a telefonom.Ezután már csak sötétség következett,elájultam.
